cegléd '11 és egyéb nyalánkságok part 2. avagy hazaúton gondolkodám....

Ott hagytam abba , hogy megváltam lábujj körmöm egy részletétől és utánna vizbemenetel helyett égtem a napon,és belemerültem abba, hogy sárkányokat rajzoljak, cosmopolitant, elle-t és glamourt olvassak és mindeközben zenét hallgassak. Ez volt mindaz amit tettem míg hazafele nem indultunk. Összepakoltunk hétkör és fájdalmas búcsút intettem a strandnak, körülbelül köszi a nagy semmit és hogy még szarabbul vagyok mint mikor ideértem. No de sebaj, jövőre jobb lesz, ha megyek azért, ha nem azért. A parkoló, ahogy amúgy az egész placc kint a nagy kietlen semmiben, tehát árnyék sehol. A busz így egész nap a tűző napon ácsorgott, amikor kiértünk a sofőr mondta hogy kb 50 °C volt bent, de bekapcsolta a légkondit, így lett 40 °C. A légkondi körülbellül annyit ért mintha rühes lámák lehelgetnének a pofádba, de mindezt olyan lendülettel mintha halottak lennének, és még büdösek is. Felszálltam a buszra, leültem ahol voltam, mondani sem kell, fájt élni egyrészt az ujjam másrészt a leéégés miatt. elindultunk, onnantól kezdve én nem tudtam eldönteni , hogy dehidratált vagyok illetve épp most fogok rókázni, vagy napszúrást kaptam, vagy hőgutát, vagy mindezt egyszerre. Nem vagyok buszon rosszul levős típus, de most voltam. Minden bajom volt. Sokan vannak a buszon, midnenki msáról beszél, megy a rádió tele fos számokkal, mindenki más más nasit ropogtat aminek a szaga keveredik és émelyítően unorító elegyet képez és nem lehet elhessegetni, valamint hogy rajtam kívül mindenki jól érezte magát. Első megállóig egy hugymeleg bubis ásványvizet iszogattam, de mondani se kell nem esett jól. Első megállónál rohanás a benzinkútra jéghideg istenáldását kell venni. Jelen esetben nem sört, hanem palackozott csapvizet rózsaszín kupakkal. fizetés, rohanás buszra. A hideg enyhített szenvedéseimen, egyrész elfogyasztva is, másrészt egy csomag papírzsepi rituális eláztatása és testre pakolása gyanánt. enyhült a rosszullét, de csak nem akart távozni. Aludni nem tudtam, köszönhetően a korábban elfogyasztott szörnyeteg nevű energiafröccsnek.Második megálló, megint rohanás benzinkútra, egyrészt mert wczni kellett, másrészt mert ott van rendes légkondi és hideg van. Wcben kilóméteres sor, angol turisták. Hugom villogott, megkérdezte tőlem, hogyan kell  megkérdezni, hogy szabad-e valamelyik fülke. bumm headshot nekem, tudni kell angol érettségin most van túl, de erről ennyit. Elintéztem amit el kellett, aztán futás buszra vissza, vissza a dögmelegbe.  Zenét hallgattam egész uton, így nem hallottam a sokféle fecsegést, csak a jó zenét ami segített elvonatkoztatni az émelygéstől. figyeltem a tájat, amíg volt fény odakint, kitaláltam pár jó koeográfiát pár jó zenére, meg rajzokon agyaltam. Majdnem teljesen kikapcsoltam magam amikor hirtelen fékezett a busz és kanyarodott. Letereltek minket az autópályáról Bábolna közelében, mint kiderül baleset történt(utólag olvastam ujságban). Tehát, kerülni kellett, na ott és akkor elhatároztam h ugyis akarok blogot írni akkor ez a nap tökéletes post lesz első bejegyzésnek. Kerülő, de még milyen, Komárom fele, még nem voltam ott, csak vonattal átutazóban, de most se volt több, viszont kevésbé örültem neki. Elértünk végre 11 fele győrbe, már nem volt kedvem Mekdrájvba menni, mondtam páromnak, kocsiba be, ablakot le és irány haza. Elfektettem az ülést, letekertem az ablakot, és egy darabig azthiszem aludtam. Majd felültem rendesen és figyeltem az utat, egyfolytában az járt a fejemben, hogymindjárt kiugrik egy őz, vagy szervas, de nem. Hazaértünk, majdnem éjfélkor. Kipakoltunk a kocsibol, és én átkötöttem a lábujjam, letisztítottam, fájt, majd új kötéssel elfeküdtem aludni. Vagyis akartam volna aludni. De nem ment, és nem ment, percenként lestem az órát hogy mennyi ideje aludhatnék ha tudnék. :( aztán a kimerültség vagy a rosszullét okán elkábultam valamikor hajnali 4-5 fele. Másnap délig aludtam, ami nálam ritka, de jól esett. Az ujjam most is fáj, de ami nem öl meg az megerősít.... itt a mese vége. nemsokára kerülnek fel képek, és egy lista arról milyen zenék tartottak életben hazafele , hátha valakit érdekel :D vigyor belétek, márha olvassa valaki :D